Hallgatni arany
Trencséni Dávid | 2008. december 03.
|
Tükék és nemtükék egyaránt ismerik a címként használt szólást. Most mégis, mintha mindenki elfelejtette volna.
Brutális kettősgyilkosság történt a városban – ez tény. Sok szó esik majd erről borospoharak mellett, családi vagy baráti disputákon. Ki így, ki úgy magyarázza majd a megmagyarázhatatlant. Így működünk. Ok és okozat közé szorulva hol az egyiket, hol a másikat keressük. Nem az igazságot kutatjuk törzsasztalunk mellett, hanem magunkat. Saját világképünket igyekszünk összetartani, beleszuszakolni sete-suta okolásaink bumfordi pajszerével az elfogadhatatlant, a feldolgozhatatlant. Hogy történhetett ez meg? – csúszik ki óhatatlanul a szájakon. És mert így vagyunk összerakva, rögvest szökken rá: Hát úgy, hogy… Egy széteső világban igyekszünk rendet tenni a fejünkben.Így működünk mi, civilek.De vannak, akiknek az ok-okozati összefüggés feltárása a hivatásuk – össztársadalmi felhatalmazás alapján. Nagy áldozatot hoztunk – lemondtunk az igazság felderítésének alanyi jogáról – és csak reméljük, hogy nem hiába. És e reményből táplálkozik a bizalom. Ami ma hiánycikk a magyar rendőrség esetében. Milliónyi oka van ennek, ám három nappal a gránát felrobbanása után csupán egyet emelnék ki: elképesztő az a szereptévesztés, amit ebben az ügyben a magyar rendőrség művel. Indokolhatatlan, magyarázhatatlan kommunikációs ámokfutás.Színpadias képpel élve: még el sem oszlott a lőporfüst a Fejlődés utcában, a baranyai rendőrök már siettek kijelenteni – nem etnikai okok állnak a kettősgyilkosság hátterében. Honnan tudják? Rejtély. Illetve dehogy is. Tipp. Csitítgató, állampolgárt kiskorúsító narratíva: nem kell megijedni, nincs nálunk rasszizmus, nem alkalmaz senki erőszakot neki nem tetsző kisebbségek ellen, a magyar társadalom köszöni jól van, nincsenek válságtünetek, csupán banditák mészárolgatják egymást kulturáltan.Tisztázzuk. Kedves Rendőrség! Demokráciánk láthatatlan fundamentumát adó társadalmi szerződés nem tippmixezésre adott megbízást. Hazafelé menet tessék találgatni, mi lehet a vacsora. Munkaidőben tények, adatok pontos felderítése, csoportosítása a meló, mégpedig úgy, hogy abból megalapozott vádindítvány legyen. És hogyan lavírozódott – lavíroztatott a magyar társadalom olyan lelki állapotba – tisztelt rendőrség -, hogy egy roma sérelmére elkövetett bűncselekménynél rohanvást ki kell jelenti: nem a bőrszíne miatt kell szenvednie? Hát úgy – tisztelt rendőrség -, hogy immár 52-re emelkedett azon fegyveres, Molotov-koktélos, gránátos támadások száma, amelyekben az áldozatok romák, az elkövetők pedig ismeretlenek. Dolgozni tessék talán, és ne nyilatkozgatni.Miként érvényes ez a helyi roma vezetőkre, kisebbségi önkormányzati tisztviselőkre, önjelölt vajdákra és hivatásos kisebbség-védőkre. Ha az előbb színpadiasan fogalmaztunk, úgy most legyünk nagyon visszafogottak: nem tesz jót a magyar társadalomnak, ha tippekre, megérzésekre hagyatkozva, vagy csupán önös érdekből etnikai feszültséget szítanak. Rasszista támadást kiáltani minden esetben, amikor roma az áldozat, konkrét nyomozati eredmények hiányában, az már-már kurucinfós szellemi mélyhomály.Van tennivaló bővivel, és akad feszültség is jócskán, amit nem szítani kéne, hanem kezelni, feloldani. Gondolkozni sokat és tenni még többet. Nem célravezető a monománia, legyen szó uzsorásokról vagy magyargárdázásról.Hosszan lehetne sorolni, mi mindenre lenne szükség a kézzel tapintható társadalmi feszültség oldásához. De az első: tettesekre. Jobban mondva 52 ügy vádlottjaira. Akiket a Magyar Köztársaság Rendőrsége sikeres felderítő munkával kézre kerített, az ügyészség pedig megvádolt.Erre várunk.
|
