Tudja-e valaki, kik voltak a Mecseki Láthatatlanok? Érdemes felütni a történelemkönyvet, és utánaolvasni. Tüke dolog ez is, így tõlem csak nagyvonalakban: pár száz elszánt/elkeseredett szabadságharcos nem tette le a fegyvert 1956. november 4-én, és a hitükért vesztek oda.
Hogy mi köze hozzájuk a jobbikos izomhunoknak, a katonásdit játszó fajmagya-
roknak, felfoghatatlan. A Magyar Gárda helyi fiókszervezete ugyanis – nem kis magabízással – szintén a Mecseki Láthatatlanok nevet biggyesztette magára.
És most engedjenek meg nekem egy rövid, személyes kitérõt. Ismerem Vona Gábort, az árpádsávosok és gárdisták e szellemi lángoszlopát. Jóravaló gyerek volt, szívesen költöttem el vele évekkel ezelõtt mókás, palacsintázós ebédet Pesten, a Batthyány téren. Beszélgettünk politikáról, Fideszhez fûzõdõ viszonyról, választásokról. Épp alelnöke volt a most elnökölte formációnak. Hangja kevés, modora annál több. Akkor épp középre akarta vinni szervezetét, alternatívát nyújtva a fiataloknak Orbánékkal szemben. Ma a Jobbik - gárdástul - nem más, mint a skizoid-paranoid elmebaj alternatív megnyilvánulási formája. Miképp jutott ide Vona Gábor, nem tudom, de már nem is érdekel rég. Kimutatkoztam a köreibõl, bár valljuk be: õ sem keresi a társaságomat. Végigcsináltam Budapest összes utcai összecsapását, láttam a hazájukért macskakõvel és Molotov-koktéllal a kezében aggódókat eleget ahhoz, hogy soha többé ne vágyjak a társaságukra. De utánamjöttek Pécsre is. A Mecseki Láthatatlanok.
Egy csapat nyeszlett katonásdit játszó.
Tesztoszteron-vircsaft.
Jó reggelt! Nincs elnyomás, nincs diktatúra - bármennyire is szeretik ezt hangoztatni, csak saját legitimációjukért teszik. Ami nincs. Épp a létezésük bizonyítja létezésük okafogyottságát. Ma, Magyarországon nem kell harcolni azért, hogy valaki a világba üvölthesse elméje kényszerképzeteit. Fog egy tajvani ordibátort, és kínai cipõjében kiáll a fõtérre a globalizáció ellen kántálni. Sok sikert. Ezt jelenti a liberális demokrácia.
De nem kéne a szabadságharcosok emlékét bemocskolni.