- Nem akartam ennyire leegyszerűsítően fogalmazni. Brüsszelben a roma kérdés emberi jogi megközelítése általánosan elfogadottá vált. Mindez korábban sajnos nem volt igaz, de mostanra ez bizton kijelenthető. Ez az, amit én Magyarország számára is iránytűnek tekintek, vagyis: mindenkit megillet az emberi méltóság joga. Mi a kereszténydemokrata pártcsaládhoz tartozunk Brüsszelben, számunkra minden ember a Jóisten saját képére teremtetett, ezért megilleti a tisztelet. Ez romákra ugyanúgy érvényes, mint nem romákra. A konferencián arról beszéltem: itt az ideje, hogy áttegyük a romapolitika súlypontját a pénzügyi-gazdasági kérdésekre. Az emberi méltóság a legfontosabb, de sem fűteni, sem a gyerekeket megetetni nem lehet vele. Ha nincs gazdasági fellendülési lehetőség, nincs munkalehetőség, nincs iskola, nincs szociális biztonság, akkor sajnos az emberi méltóság is elveszíti a súlyát, még az érintettek szemében is.

- Magyarország mintha visszacsúszott volna. Immár 52 olyan bűncselekményt kell felderítenie a napokban felállított külön nyomozócsoportnak, amelyeknek közös jellemzője: romák az áldozatok, az elkövetők pedig ismeretlenek.

- Először is szögezzük le: az állam kötelessége a közrend biztosítása és a közrend fenntartása. Mindezek alapján talán a legfontosabb, hogy bűncselekmény felderítetlenül, megtorlatlanul nem maradhat. Nem vagyok híve a prejudikálásnak, az idő előtti ítéletalkotásnak, úgyhogy megvárom a rendőrségi vizsgálati eredményeit, de hangsúlyozom: e tekintetben ma Magyarországon az állapotok aggodalomra adnak okot. Magyarországon, különösképpen a romák lakta településrészeken, egyre brutálisabb bűncselekmények történnek, közben az adott területen nincs körzeti megbízott, nincsen rendőrőrs. Persze az állami apparátust sok helyütt szűkíteni kéne, de ahol indokolt, például a rendőrség esetén létszámot, jelenlétet kéne növelni. Magyarországnak vannak olyan sarkai, ahol a közbiztonság luxuscikké vált. Ez pedig elfogadhatatlan.

- Ha már a luxust említi, a globális pénzügyi válság egyre több dolgot tesz majd luxussá az emberek számára. Amikor különböző fórumokon erről beszél, mintha leegyszerűsítené a kiváltó okokat.

- Mire gondol? Az én szakmám általában arról szól, hogy a bonyolult kérdéseket érthetően, egyszerűen kell megfogalmazni. Ha ez sikerül, arra büszke szoktam lenni.

- Beszédeiben általában úgy fogalmaz: nagyon bonyolult magyarázatok vannak a válság kirobbanásának okaira, ám minden esetben egy nagyon egyszerű receptet kínált: kapzsiság, pénzsóvárság, adathamisítás, hazugság. Ez nem leegyszerűsítés?

- Őszintén bevallom, hogy ezeknek a gondolatoknak egy részét másoktól hallottam. Részben Obama elnök úrtól, részben a német kencellártól. Csak Magyarországon tűnik furcsának, hogy a társadalmi bajok között-mögött az emberi indítékokat is feltárjuk. Kétségkívül igaz, amit bonyolultan magyaráznak az elemzők: pénzintézetek úgy helyeztek ki hiteleket, hogy nem győződtek meg a fedezet meglétéről; igaz, hogy a hitelminősítő cégek kontroll nélkül működtek és felminősítettek arra nem érdemes vagyontárgyakat; az is igaz, hogy az állami ellenőrzési rendszer megbénult, nem működött, és ezeket a problémákat nem észlelte időben. Ez mind igaz. De ha megnézzük, hogy mit is kellett volna valójában kontrollálni, mit is kellett volna valójában kiszűrni, akkor azt a törekvést biztosan nem tudta volna megakadályozni, hogy önző, vagyoni érdekből valóságos értékkel nem rendelkező pénzügyi termékeket dobjanak piacra különböző cégek. S mindez csupán azért történt, mert különböző cégek minél nagyobb profitot akartak elérni az év végére és ezért a vezetőik loptak, csaltak, hazudtak, adatokat hamisítottak. Ilyen bonyolultan is el tudom mondani, de a lényeg: az elmúlt 4-5 évben a világ csúcsmenedzsereinek a fizetése az egekbe ugrott, és kialakult egy „hogyan lehet még nagyobb személyes fizetésre és profitra szert tenni" verseny a csúcsvezetők között. A világ legnagyobb gazdasági vezetői nem a saját vagyonukkal üzletelnek, a vagyonok különböző alapokban vannak, és a vállalatvezetők ezektől az alapoktól kapják a profit alapján a prémiumukat. Ez a folyamat Magyarországon is érzékelhető volt, nem csak amerikai vagy nyugat-európai jelenségről beszélek. Olyan pénzéhség alakult ki az egyébként dúsgazdag emberek között, amely alapján világos volt, hogy a helyzet előbb-utóbb tarthatatlanná válik. Amikor a papírpénzt bevezették, Goethe azt mondta: ebből még nagy baj lesz. Az ember olyan, hogy ami megtörténhet, az meg is történik. Egyetértek azzal, hogy szigorítani kell a minősítési rendszert, és erősíteni kell az állami számvevőszékhez és a pénzügyi felügyelethez hasonló szervezetek tevékenységét is. De van a dolognak egy másik oldala is: ha válság van, kínálja magát az önvizsgálat lehetősége. Éppen ezért fontos, hogy ne feledkezzünk meg a személyes önvizsgálatról sem!

- Szükséges önvizsgálatot említ. A felelőtlen hitelkihelyezés másik oldalán az a lakosság áll - beszéljünk akár Amerikáról, akár Magyarországról -, amely a minél magasabb szintű fogyasztása érdekében felvette azokat. Itt nem beszélhetünk felelősségről?

- Gondolkodtam erről sokat és arra jutottam, hogy ebben a helyzetben nem vethető fel a hitelfelvevők felelőssége. Az ugyanis nem az emberek felelőssége, ha egy bank a maga termékét egy hitelminősítővel A kategóriába soroltatja, miközben az C kategóriás. Persze ez a minősítő intézet a megrendeléseinek nyolcvan százalékát ettől a banktól kapja. Ez történt a világban. Innentől kezdve a hitel felvevő magánszemély ki van szolgáltatva annak a minősítésnek, amit egyébként a nagy tekintéllyel rendelkező hitelminősítő rápecsételt az értékpapírra. Ami Magyarországon a devizahiteleket illeti, én ezt a kormányzati felelősség körébe sorolom. Magyarországon olyan pénzügypolitika érvényesült az elmúlt években, amely kifejezetten arra sarkalta az embereket, hogy vegyék fel a hiteleket. Minden impulzus, amit a polgárok kaptak, arról szólt: az a helyes, ha az emberek a maguk részéről áttérnek az euróra, ezért a forintba vetett bizalom megrendült, a bankok egyre könnyebb feltételekkel kínálták a hiteleket és sem a jegybank, sem a pénzügyminisztérium semmilyen lépést nem tett, amivel lefékezte volna azt a lehetőségét, hogy forint helyett külföldi valutában adósodjanak el az emberek. Pedig erre megvannak az eszközök, amit használhat mind a jegybank, mind pedig a kormányzat. Brüsszelben éppen egy ilyen találkozón voltam, ahol azt a kérdést szegezték nekem, hogy miért nem tette meg a jegybank és a kormányzat a szükséges lépéseket, azért hogy a devizahitelesek aránya ne tudjon egy bizonyos szint fölé emelkedni.

- Nem csak a válság magyarázatára, de a kilábalásra is saját receptjük van. A Fidesz arról beszél, hogy akárcsak az európai unió legtöbb államában, nálunk is gazdaságélénkítő, adócsökkentő, alapkamat-csökkentő programot kellene hirdetnie az államnak. Tegyük hozzá, olyan országokkal példálóznak, amelyek - velünk ellentétben - nem voltak órákra az államcsődtől. Hogy lehet kamatot és adót csökkenteni akkor, ha a konvergencia programban vállaltak mellett már az IMF-től és az EU-tól is nyílt elvárás az államháztartási hiány drasztikusan csökkentése, az infláció szinten tartása.

- Nem az államháztartással van baj, az köszöni szépen, jó állapotban van. Magyarországon az államháztartási hiány talán már idén, de jövőre mindenképpen 3 százalék alatt lesz.

- Már idén 2,5 százalékra várják.

- Összevetve a magyar államháztartás, de hogy pontosabban fogalmazzak, a költségvetés állapotát, a nyugati országok költségvetéseivel, azt kell mondanom, hogy nem itt van az elsőszámú probléma. Amin el kéne gondolkozni: a költségvetési hiány európai mércével mérve is jó ütemű csökkenésének elvileg a bizalom visszaszerzését kellett volna eredményeznie. Ez azonban nem következett be. Miközben az állami gazdálkodás területén a mutatók javulására hivatkozik a kormány, addig a pénzügyi bizalom még egyáltalán nem tért vissza, hiszen a kötvényeinket európai szinten kiugróan magas kamattal sem tudjuk eladni. A válságkezelésnek az az útja, amin ma a kormány jár, az egy rendkívül veszélyes út. A magas kamat felbecsülhetetlen mértékű kockázatokat rejt. A mai jegybanki alapkamat mellett, ha egy vállalkozó bemegy egy bankba hitelért - márpedig Széchenyi óta tudjuk, hogy hitel nélkül nem működik a gazdaság - akkor 18 és 20 százalék között kaphat csak hitelt, ha van fedezete és jól alkuszik. Ekkora hitelkamatot kitermelni semmilyen törvényes gazdasági tevékenységgel nem lehet. Ezen az úton járni veszélyes, mert két lehetőséget hagy a vállalkozóknak: vagy átmegy a feketegazdaságba, amelynek aránya már most is a 20-25 százalék fölötti sávban van; vagy leépíti a tevékenységét, és elbocsájtja alkalmazottait. Hasonlóképpen állunk az adócsökkentéssel. Ma Magyarországon mintegy 250 ezer munkahely van veszélyben. Ha a kormány nem tesz végre valamit a megmentésük érdekében, csak nézi karba tett kézzel az eseményeket, akkor ezek a munkahelyek el fognak veszni. Ez 250 ezer családot, vagyis egymillió embert érint, akik a szociális biztonságukat is el fogják veszteni a munkahellyel együtt. Az adócsökkentésen kívül ma az állam még egy dolgot tehet: átcsoportosítja az uniós pénzeket a magyar kis- és középvállalkozásoknak, akik ma mindössze a források 3,5 százalékát kapják. Ezt gyorsan fel kellene tornászni 30 százalékra.

- A kormány a napokban jelentett be egy ezermilliárd forint értékű átcsoportosítást.

- Szavakban már elég jók, de a tettek még sehol nincsenek. Minél előbb végre kell hajtani egy foglalkoztatáspolitikai reformot, egy adópolitikai reformot, egy fejlesztéspolitikai reformot és egy kormányzati reformot is. A Valutaalap állítja: Magyarországon évente 200 milliárd forint folyik el korrupciós csatornákon. Ha a bürokráciát leépítenénk európai szintre, akkor az három év alatt 7 százalékos plusz gazdasági növekedést generálna. Egyszázalékos gazdasági növekedés pedig plusz 100 milliárd forint bevétel a költségvetésnek. A kormányzati reform képes lenne évente 300-400, de akár 450 milliárd forintot is megtakarítani a közpénzekből. Ilyen válságos időkben ez megbecsülendő tartalék.