Mélységesen egyet lehet érteni azzal, hogy a demokrácia egyik alappillére a szólásszabadság, hogy bárki szabadon elmondhassa véleményét, gondolatait a legnagyobb nyilvánosság előtt is. Erre ma már számtalan lehetőség kínálkozik, az örvendetesen szaporodó internetes fórumoktól kezdve a lapok sms-rovatáig.
Csakhogy éppen itt van a bökkenő. A szólásszabadságnak ugyanis vannak korlátai is, például a személyes adatok, a katonai és államtitkok, a bűncselekményre való felhívás, bizonyos országokban a gyűlöletbeszédet is tiltják. Az utóbbi időben mérhetetlenül elharapózott, hogy egyesek jeligés névtelenségbe burkolózva személyiségi jogokat sértő, ráadásul igaztalan megjegyzésekkel illetnek másokat, úgy, hogy a szóban forgó egyén védekezni sem tud, vagy nem is akar. Nem egy közéleti szereplőt ismerek, aki nem is olvassa ezeket a kommenteket, nem kíváncsi a lejárató szövegekre. A kommunistázással, fasisztázással, zsidózással tarkított elvakult mondatoknál talán csak az a rosszabb, amikor valakit név szerint lopással, korrupcióval, egyszóval bűncselekménnyel vádolnak meg, - természetesen „hallomásból”, bizonyítékok nélkül –, ráadásul névtelenségbe burkolózva.
A másik típus sem különb: kioktató hangnemben, a tények ismeretének teljes hiányában orbitális butaságokat ír le a legnagyobb lelki nyugalomban. Láthatólag kísérletet sem tesz arra, hogy a valóság ismeretében nyilvánítson véleményt valamiről. Pedig a szólásszabadságról szóló alapjog biztosítja a tájékozódás szabadságát is, azaz a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot. Persze az utánajárás, megismerés fárasztóbb és időigényesebb a vagdalkozásnál.  Érdekes módon ez az embertípus többnyire hadilábon áll a magyar helyesírással, a nyelvhelyességgel is.
Létezik egy harmadik fajta, aki a saját véleményét a köz véleményeként tünteti fel, azaz másokra is hivatkozik, anélkül, hogy őket megkérdezte volna. Tipikus példa a megyei lap sms-rovatából: „A pécsiek nem szeretnék, hogy átépítsék a Széchenyi teret.” Vagy: „A pécsi polgároknak elegük van a multikból.” Én is pécsi vagyok, hátha nekem tetszik az újjáépülő Széchenyi tér, még az is lehet, hogy szeretek a multiknál vásárolni. Engem persze nem kérdezett meg az illető, gyanítom, a többi pécsi polgárt sem. Van ennek egy csúsztatásos változata is: „A pécsiek nem szeretnének radart a Tubesre.” Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem, de ha pontosan akarunk fogalmazni, csak azt tudhatjuk, hogy azok közül, akik elmentek szavazni, negyvenezren nem akarnak radart a város fölé. Lehet, hogy a többiek sem akarnak, de ők nem tartották szükségesnek, hogy erről véleményt nyilvánítsanak. Rájuk tehát nem illő hivatkozni.
Voltaire-nak tulajdonítják a szólásszabadsággal kapcsolatos, sokat idézett mondatot, amelyet Rousseau-ról írt: „Egy szavával sem értek egyet, de mindhalálig védem a jogát, hogy elmondhassa”. Ha a nagy francia író, filozófus sejtette volna, hogy az internet korában is hivatkoznak majd rá, lehet, hogy árnyaltabban fogalmazott volna…